00.rész - Prológus

2000. Február 14.   Victoire – Fehér Macska szemszöge

Szokásos napnak tűnt. Felkeltem kényelmesen puha ágyamból, majd egyenesen a konyhába mentem reggelit csinálni magamnak és a férjemnek Rayannak.  Oz és Trissk frissen és egyben kipihenten repkedtek körülöttem velem ellentétbe. Még álmos voltam legszívesebben visszaaludtam volna. De nem lehet. Carsie is felébredt. A konyhába megmelegítettem egy cumisüvegnyi tejet, majd felvittem az én kislányomnak. Bementem a gyerekszobába, ahol egy hang nélkül nézte végig mit csinálok, majd elnevette magát, amikor oda adtam neki a cumisüveget. Lassan elmosolyodtam rajta, s lementem vissza a konyhába. Kihúztam a függönyöket, hogy valamennyi fény jöjjön be kintről. Kinyitottam a hűtőt, s kivettem belőle 10 tojást. Ebből csak hatot szeretnék megfőzni, szóval a maradékot visszaraktam a  hűtőbe. Bekapcsoltam a gáztűzhelyt, majd ráraktam serpenyőt. Beletörtem a tojásokat, majd elővettem egy fakanalat, s kevergetni kezdtem. Raktam hozzá egy kis sót összekevertem, kiszedtem, majd raktam bele kicsit több olajt, majd szalonnát, illetve virslit kezdtem el kisütni. Tudom, hogy Rayan szereti. Oznak leraktam egy kis epret, míg Trissknek pedig egy muffint. Miközben ettek, Rayan is leért. Nem éppen a legkedvesebb üdvözlés fogadott engem. Sőt, semmi jó reggelt, vagy valami. Kissé zavar, hiszen körülbelül 1 éve és 2 hónapja vagyunk házasok.

 - Jó reggelt! – próbáltam kissé sértődött hangot kiadni, de ebből kicsit flegma lett, ami nem tetszett neki. – Sajnálom – kezdtem el vizsgálni a padlót.

 - Átmegyek ma a Macskához – ette reggeliét.

Macskához? Mégis mit akar Ő ott. Tudtommal nincsenek jóba, hiszen a Cicus nem egyszer kikezdett velem. Aggódom, nagyon rossz érzésem van.

    Rayan - Róka szemszöge

Macskának meg kell tudnia, hogy én és Victoire egy pár vagyunk. Nem akarom, hogy elrontson valamit a tervemben. Bár amit szeretnék, abban a Cicuskának is szerepe van. Gabriel is benne van a tervembe. Persze ha, eddig gonosztevőket „gyártott” akkor most sem lesz akadály.

Befejeztem a reggelimet, majd felvettem fekete öltönyöm, s kimentem az ajtón. Azaz csak szerettem volna.

 - Minek mész macskához? – állított meg feleségem, mire felsziszegtem.

 - Majd megtudod – válaszoltam ridegen, mire kissé szomorkás fejet vágott, és bevágta az ajtót.

Gyorsan elsétáltam az autókhoz, s a fekete színűbe beültem és vettem az irányt egyenesen a cica, azaz Felix háza felé. Mivel nem lakik messze, nem kellett sokat autóznom. Kinyitottam az autóajtót, majd a lépcsőn gyorsan felmentem, s csöngettem. Pár másodperc, és az ajtó nyitva állt. Felix először kicsit meglepetten, majd dühösen nézett. Rám akarta vágni a barna faajtót.

 - Mit akarsz? Menj el! – erősködött, de én erősebb voltam.

 - Nem sokáig leszek ebben az ízléstelen házba – engedtem be magam, mire felsziszegett egy nagyon.

Bementünk a konyhába majd leültet. Kérdően, de egybe flegmán nézett rám. Gondoltam, arra vár, hogy mondjam, már amit akarok.

 - Chat Blancról lenne szó – dőltem hátra a székben. – Mi egy pár vagyunk szóval, ha lehetne, leszállnál róla? – kérdeztem meg morcosan és enyhén bunkón.

 - Micsoda? – esett kissé kétségbe. Igen, ez az a reakció, amire én vártam. – Mégis mióta?

 - 1 év és 2 hónapja. De már elszakadt nálam a cérna. Nem bírtam tovább a nyomulásodat. Sőt, szerintem már Victorie is unja – tettem rá még egy lapáttal, egy kis hazugsággal.

Egy darabig merevet a semmire, majd megkért, hogy menjek el. Eleget tettem a kérésének, s vártam mikor bukkan fel a gonosz Chat Noir, aki csak Chat Blanc vérérre szomjazik.

  Victorie – Fehér macska szemszöge

Nem értem Rayant. Mégis miért akar hirtelen Macskával beszélni. Rossz, rossz nagyon rossz érzésem van.

Jó Victorie próbálj lenyugodni, neked most a kislánnyal kell foglalkoznod! – mondtam magamnak, majd az én kicsi agyalommal kezdtem el játszani. Gondoltam rakok be valami zenét, de Carsie elvette a távirányított, majd nyomkodni, és szórakozni kezdett vele. Ennek következménye képen bekapcsolta a televíziót. Pont a híradó ment, hisz tegnap ezt néztem.

 - Chat Noir, őrületesen tombol Párizs utcáin. Mintha valakit keresne. Kérem önöket, ne menjenek ki! – figyelmeztette az embereket a riporter, aki viszont kint volt, s mutatták Macskát. Ez nem ugyan az a Cica, akit én ismerek. Szinte oda futottam a vezetékes telefonhoz, majd barátnőm telefonszámát pötyögtettem be, majd tárcsáztam. Megkértem, hogyha lehet egy - két órára vigyázzon Carsiera. Körülbelül 5 perc alatt ide is ért.

 - Még is hova ennyire sietősen? – kérdezi felvont szemöldökkel. Sajnos őt nem tudom becsapni, hiszen 16 éve ismer.

 - Sajnálom, de nem mondhatom meg. Nagyon sürgős – leugrottam a lépcsőről. – Kérlek vigyázz Carsiera – intettem neki, mire kicsit érdekel fejet vágott, majd elmosolyogott, s becsukta az ajtót.

 - Na, jó Trissk – mondtam, mire a kis fehér cica kwami előjött. – Trissk, karmokat ki! – kiabáltam, majd átváltoztam. Ahogy egyre közelebb kerültem macska felé, lassan mindenki megérkezett.

Chat egy lapos tetejű ház tetején megállt, majd megvárt miket.

 - Chat mi a baj? – léptem közelebb hozzá, de nem fordult meg. Innen tudtam, hogy baj van. – Chat! Hozzád beszélek – mondtam elé, majd megfogta a derekam. Szúrós érzés kapott el. – Chat, miért? – jött ki egy – két könny szememből, majd egyre több.

  Clara – Páva (Mrs. Agreste) szemszöge:

Fehér macska kisebb nagyobb nyögéseket adott ki, majd lassan eltűnt, s a gyűrűje koppanása a földön hallatszott. Mindenki csak állt és nézett kikerekedett szemekkel.

 - Mégis mit tettél macska? – förmedtem a Fekete cicára. Közelebb mentem hozzá, s kezébe csak egy koponya volt, és a cica zokogott. Nekem se sok kellett mire elsírom magam. Torkomba már éreztem a gombócokat

 - Nem akartam – sírt még jobban, majd a gyűrűt felvette és oda adta nekem. Letörölte a könnyeit, s emberré változott, és az ékszeréből egy megtisztult lepke szállt ki. Levette a csecsebecsét és azt is lerakta a kezembe.

 - Sajnálom, nagyon-nagyon sajnálom – ült le a földre, majd a fejét a kezébe rakta.

 - Lehet, hogy nem minket kellett volna választani Párizs megvédésére – mondtam, majd a talizmánokra néztem, és a nem sokkal később a többiekre. Tudták mire gondolok, és mindenki visszaváltozott. Kivéve két embert. Gabrielt és Rayant.

 - Veletek mi van? Kérem a talizmánokat – nyújtottam a kezemet, de csak jobban elhúzódtak. -  Ugye nem? Ti álltok e mögött? – emeltem fel hangom, mire Trikks próbált nyugtatni.

 - Sajnálom Gabriel – mondta Nooroo, majd kijött a talizmánból, s Oz ugyan ezt tette.

Oda léptem hozzájuk és szinte „letéptem” róluk az ékszert. Fu felé fordultam.

 - Kérlek, Tikki, Plagg, Nooroo és Wayzz legyen nálad. Ozt, Trikkst, Honeyt és Couleurst pedig, majd én tudom hova rejtem el – néztem a kezembe lévő kwamikra, és talizmánokra.

Az épület tetejéről a benti lépcsőn mentünk le, de nem akárhogy. Mindenki sírt. Kivéve Gabriel és Rayan.

 - Maradjatok itt, majd hívlak mikor mozdulhat el ebből az épületből – néztem rájuk szigorún, mire lassan bólintottak. Gyorsan leszaladtam a lépcsőkön, majd Victorie háza felé vettem az irányt. Körülbelül 3 utcányit futottam, mire oda érten az enyhén barna házhoz. Kifújtam a levegőt, majd az ajtót szint kitörtem. Felmentem az emeletre, majd a szobába kerestem a talizmánok dobozait. Mindet bele raktam a sajátjába, majd eldugtam egy helyre, ahol csak az találhatja meg, akit illett a doboz.
Kimentem a házból, majd a ház előtt a férjem fogadott.
- Mindenki elment - mosolygott.
- Szóval tényleg Ti voltatok a gonoszak. Megöltétek Victoriet! - ordítottam az arcába, majd egy- két kövér könnycsepp hullott ki szememből.
 - És ez még semmi - vigyorgott önelégülten. Ránéztem, nem értettem mit mond. - Ez lesz a macskák átka! Ami generációtól generációra terjed!